Állami boldogság III. – Teaház (Második rész)

Bartos Tibor műfordító, irodalomtörténész és szerkesztő memoárfolyama halála után, szerencsés módonkerült a Bookart Kiadóhoz. Bár a szerző nem tartozik a legismertebbek közé, olvasótábora egyre gyarapodik, aki kezébe veszi könyvét, már nem tudja letenni. A sorozat utolsó könyve. Leimeiszter Barnabás írja a könyvről: „A mai embernek – sugallja Bartos – abban az igyekezetben van szabadsága, hogy a romlásnak saját formát ad, saját képére formálja. A nagyipari méretekben előállított trashsel szemben, a professzionális módon kivitelezett, megkapóan áramvonalas, érzékeinkre kellemesen, netán izgatóan ható szeméttel szemben, ami önnön szemétségére nem ad rálátást, ezt a szemétséget valamiféle kápráztató, színvonalas kikészítés érzetében oldja fel, leplezi (mert a mai rendszer így teremt mégiscsak – látszólagos nívót, ez a kikészítés – dizájn, technika – ad hitelt ma művészetnek, politikának, más egyebeknek), a minőségi szabványoknak megfelelő szeméttel szemben tehát kézműves szemetet alkot, a saját értéktelenségét folytonosan kiütköztető cikiséget, elidegenítő, kisstílű, esetlen, otromba gagyiságot.”