Mit mutassak meg Varsóból a vendégeimnek?

Mit mutassak meg Varsóból a vendégeimnek? A Kultúrpalotát? A magyar majmot? A 310
méteres Varso Towert? Az itt beszélt női magyar nyelvet? A Neofilológiai Kar Magyar
Tanszékét? A piros-fehér-zöld graffitiket? Az Ogrodowa és Krochmalna utcát? A Báthory IC-t?
Mi történik, ha egy magyar író Varsóba költözik, majd egyszer csak azt veszi észre, hogy a
város az élete részévé vált, és elveszíti a képességet, hogy egyszerűen csak turistaként nézzen
rá? Németh Zoltán varsói novelláiban a város fokozatosan veszíti el az útikönyvekből
megszokott arcát, és előbújik belőle a személyes sors, a tragikus történelem, az irodalom és a
szerelem. A kötet írásaiban a magyar nyelv, a lengyel kultúra és a közép-európai szellemiség
különös, gyakran kísérteties történetekben talál egymásra. A humoros, morbid vagy abszurd
sztorikban mindvégig ott dolgozik a kérdés: hogyan lehet megérteni egy másik kultúrát, ha
közben saját magunkat is újra kell értenünk? És vajon mit mutatunk meg egy városból,
amikor valójában önmagunkat próbáljuk megmutatni?